Miért azt halogatjuk mindig, amiben a legnagyobb potenciálunk van?

Gondoltál már arra, hogy az igazi lehetőségek néha éppen ott vannak, ahol a legnagyobb kihívásokat látjuk? Azokat a célokat, amelyeket a szívünk mélyén igazán akarunk, gyakran a félelem, a kétely és a kudarctól való rettegés homályosítja el. Pedig lehet, hogy éppen ezekben rejlik a legnagyobb potenciálunk.

De miért érezzük úgy, hogy nehéz belevágni? Miért halogatjuk vagy kerüljük azokat a dolgokat, amelyek igazán előrevihetnének minket?

A félelem és a bizonytalanság hatása

Az ismeretlen mindig ijesztő. Amikor olyan célokkal szembesülünk, amelyek nagy változást hozhatnak az életünkbe, természetes, hogy először a nehézségeket látjuk. “Mi van, ha nem sikerül?” “Mi lesz, ha kudarcot vallok?” Ezek a kérdések szinte megbénítanak. De valójában a kérdés az: mi lenne, ha sikerülne?

A félelem gyakran csak a változással szembeni ellenállás jele. Ez a belső feszültség azt mutatja, hogy a cél, amit kitűztél, valóban fontos szám...

Szia, Én!

Sokszor álltam már neki, sokszor éreztem, hogy itt az idő. Mégis elbuktam. Elbuktam. De vajon miért? Nem voltam elég kitartó? Nem voltam elszánt? Nem jó diétát választottam? Lehet, hogy pont a „diéta” szó riasztott el. Még az „életmódváltás” is elcsépelt számomra.

Ez egy választás. Egy választás az egészségem felé. Egy bizonyítási vágy végre magamnak. Nem másoknak. Az egyetlen személy, aki ott van velem a születésemtől kezdve a halálom napjáig, az TE magad vagy. Miért nem tisztelem eléggé?

Itt jön egy másik fontos dolog! Minden alkalommal, amikor „elbuktam”, bántottam magam. Nem fizikailag, hanem verbálisan, gondolatban. Más nem bánt épp? Majd én jól „elagyabugyálom” magam. Hát mennyire szomorú, nem? Hogy ennyire „szeretjük” magunkat? Ennyire tiszteljük? Hogy várhatjuk el, hogy mások tiszteljenek, ha mi magunk sem vagyunk képesek erre? Segítek: sehogy!

Rengeteg facilitáláson vettem részt emiatt, ami miatt még többet „bántottam” magam, hogy mennyire gáz vagyok már, mind...