17 évesen már arról álmodtam, hogy hol van az igazi?

Mindig is azt éreztem, hogy az anyaság az én hivatásom, és szerettem volna minél hamarabb férjhez menni, gyerekeket nevelni. Ez a vágy hajtott, miközben a folyamatos tanulás is fontos szerepet játszott az életemben. Rengeteg tanfolyamot elvégeztem, hogy olyan munkát találjak, amit a gyermekeim mellett végezhetek, hiszen számomra az anyaság mindenek felett állt. 

Amikor megszületett az első lányom, úgy éreztem, minden tökéletesen alakult. Minden időmet és energiámat neki szenteltem. Majd megszületett a második gyermekem, és ekkor szembesültem azzal, hogy a nagyobbik lányom háttérbe szorulhatott. Bár nem tudom, ő mennyire érzékelte ezt, bennem megjelent az érzés, hogy nem tudok mindkét gyermekemre egyformán figyelni. Ez a gondolat sokszor bűntudatot okozott.

A változás és önismeret szerepe az anyaságban

Lehet, hogy éppen ez a tapasztalat tette őt erősebbé? Mi van, ha a testvérével való civakodások révén tanulta meg, hogyan álljon k...

A vállalkozás világában rengeteg a kihívás és a lehetőség, de ahhoz, hogy valaki igazán sikeres legyen, nem elegendő csupán a jól megtervezett marketingstratégia vagy egy kidolgozott üzleti terv.

Az igazi siker kulcsa a tudatosság és az éberség, amelyek lehetővé teszik, hogy valós rálátással rendelkezzünk a piacunkra, mélyebb megértést nyerjünk versenytársainkról, és valódi kapcsolatot építsünk ki ügyfeleinkkel. Az éberség révén felismerhetjük azokat a finom jeleket és lehetőségeket, amelyek első pillantásra talán nem is tűnnek fontosnak, de hosszú távon meghatározó szerepet töltenek be.

A tudatos vállalkozó pontosan tisztában van azzal, hogy milyen értékeket képvisel, és hogyan tudja ezeket a lehető leghatékonyabban közvetíteni a piac felé. Az önismeret ebben a folyamatban nélkülözhetetlen, hiszen segít abban, hogy felismerjük, mi az, amiben igazán jók vagyunk, és mi az, amiben fejlődnünk kell. Az önmagunkkal való kapcsolat és a belső tisztánlátás lehetőséget teremt arra, hogy váll...

Szia, Én!

Sokszor álltam már neki, sokszor éreztem, hogy itt az idő. Mégis elbuktam. Elbuktam. De vajon miért? Nem voltam elég kitartó? Nem voltam elszánt? Nem jó diétát választottam? Lehet, hogy pont a „diéta” szó riasztott el. Még az „életmódváltás” is elcsépelt számomra.

Ez egy választás. Egy választás az egészségem felé. Egy bizonyítási vágy végre magamnak. Nem másoknak. Az egyetlen személy, aki ott van velem a születésemtől kezdve a halálom napjáig, az TE magad vagy. Miért nem tisztelem eléggé?

Itt jön egy másik fontos dolog! Minden alkalommal, amikor „elbuktam”, bántottam magam. Nem fizikailag, hanem verbálisan, gondolatban. Más nem bánt épp? Majd én jól „elagyabugyálom” magam. Hát mennyire szomorú, nem? Hogy ennyire „szeretjük” magunkat? Ennyire tiszteljük? Hogy várhatjuk el, hogy mások tiszteljenek, ha mi magunk sem vagyunk képesek erre? Segítek: sehogy!

Rengeteg facilitáláson vettem részt emiatt, ami miatt még többet „bántottam” magam, hogy mennyire gáz vagyok már, mind...